Vándortábor

 

 

2017     2016     2015     2014     2013     2012     2011     2010     2009 

2008     2007    2006     2005     2004     2003     2002     1993     1992 

 

 

Ha évek múlva összejövünk és valaki megkérdezi, kinek mi a legmaradandóbb emléke a 2005-ös Mecsek vándortáborról, egészen biztos, hogy az esőt, a vizet és a sarat minden résztvevő felemlegeti. A tábor kilenc napja alatt uralkodó időjárás hűen tükrözte a szélsőségesre sikeredett nyár hűvös és csapadékos jellegét. Akadt azért két esőmentes napunk, sőt még – bár zömmel a fedett részben - strandoltunk is Sikondán. Szinte hihetetlen, de özönvíz ide vagy oda, mindössze az utolsó napon, a Zengőn áztunk bőrig, addig valahogy mindig sikerült kikerülni a felhőket. A Mecsek déli szélén található Babás Szerkövekhez vezető túra is „látványosan” zárult, hála a derült időnek. Feledhetetlen a fehérkúti bázis is, de nem csak a finom gulyásleves miatt. Akkora esőzés kezdődött itt, hogy többeknek be kellett költözniük a sátrakból, sőt – s ilyet nem ismer a vándortáborok történelme – az a csúfság is megesett velünk, hogy a kilátástalan körülmények miatt az egész csapatot autókkal kellett átfuvaroznunk Pécsváradra. Persze ha valaki azt gondolja, hogy a nehézségek a jó hangulat rovására mentek, az nem ismeri a vándortáborozók egészséges lelkületét. Mindössze annyi történt, hogy a napsütés hiányában a bennünk rögzült emlékképek nem színesek lesznek, hanem fekete-fehérek.

 

Bázishelyeink:

 

1. Orfű: „Két Fenyő” - egyházi tulajdonú kulcsosház

2. Sikonda: tízágyas faházak egy ifjúsági táborban

3. Fehérkút: turistaház az erdő közepén + sátor

4. Pécsvárad: kőépület a Zengő Táborban

 

A képek megtekintéséhez kattints ide.

 

A Zemplén, ahol 2005 nyarán kóboroltunk, mindig is az egyik kedvencünk volt. Szerencsére pozitív élményeink ezúttal is szaporodtak. Bár a távolság rendkívüli – ennél messzebbre Magyarországon nem is tudnánk utazni -, a Zemplén mégis megéri a fáradságot. Nemcsak a vulkáni kúpokkal átszőtt táj varázslatos, hanem az egyéb munkalehetőség hiányában vendéglátásra szakosodott helybéliek is kitűnően látják el feladatukat. Viszonylag egyszerű volt minden igényünket kielégítő bázishelyeket találni, lakókörülményeinkkel kapcsolatban semmi kifogásunk nem lehet. A táborozó csapat is hamar összekovácsolódott, pedig eredetileg legalább négy, önállóan is jól működő kisközösséget alkottak a résztvevők. Pusztafaluból indulva tüdőszaggató túrát tettünk a Nagy-Milicre, útba ejtve a Fűzéri várat. Eseménydús, vidám két napot töltöttünk Rostallón, az erdő közepén. Kacagásunk talán még most is visszhangzik a környező hegyek között. Telkibányáról Göncre túráztunk, s bár a helyi strand könnyen feledhető, a röplabdázás igazán jólesett. Mogyoróska a szokásos helytörténeti vetélkedő miatt jut majd az eszünkbe, vagy arról, hogy aki még nem tudta, az most itt megláthatta, hogyan születik a kisboci. Vándoros csúcsok is születtek: rántott sajtból mostantól 13 darab az új rekord, palacsintából pedig 18 és fél darab a legjobb lány eredmény.

 

Bázishelyeink:

 

1. Pusztafalu: kőépület, Öreg Bence háza (zsákfalu)

2. Rostalló: turistaház a kisvasút végállomásánál

3. Telkibánya: faház, önkormányzati ifjúsági tábor

4. Mogyoróska: Napkelte vendégház (zsákfalu)

 

A képek megtekintéséhez kattints ide.