Névadónk, Gárdonyi Géza

Agárdpusztán született 1863. augusztus 3-án. Édesapja, Ziegler Sándor uradalmi gépész, a szabadságharc lelkes támogatója, aki vagyonát fegyvergyár létesítésére áldozta fel. Megalkuvásra képtelen természetének következtében családostul folyamatosan változtatta  munka- és lakhelyét. Gárdonyi így számos városban és faluban töltötte gyermekkorát, elemi és középiskolai tanulóéveit, elsősorban Észak Magyarországon és a Dunántúlon.

1878-82-ben az egri érseki tanítóképzőben tanult. 1882-85-ben segédtanító volt Karádon, Devecserben, Sárvárott és Dobronyban. 1885-ben kötött házasságot Csányi Máriával. Győrött telepedtek le. 1886-ban megindította a Tanítóbarát c. lapot. Rövid pesti kitérő után a Győri Hírlap munkatársa lett.  1888-91-ben Szegeden a Szegedi   Hírlap, majd a Szegedi Napló munkatársa, majd Pestre költözése után a  Magyar Hírlap rovatvezetője volt.

1892-ben különvált feleségétől és anyjával Egerben telepedett le.

Teljes elzárkózásra rendezkedett be, bár az irodalmi élettel nem szakította meg kapcsolatát. Egyetlen írói csoporttól sem határolódott el: a Jövendőben éppúgy publikált, mint az Új Időkben és A Hét-ben. 1898-ben a Petőfi és a Természettudományi Társaság tagja. 1906-ban kidolgozta titkosírási rendszerét. 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 1918-ban Móricz Zsigmond kérésére elfogadta a Vörösmarty Akadémia tagságát. 1920-ban a Magyar Írók Szövetsége elnökévé választotta.

Írt elbeszéléseket, verseket, az igazi sikert azonban regényeivel érte el. Történelmi regényeiben: az Egri csillagok, A láthatatlan ember, Isten rabjai ugyanolyan csodálkozó áhítattal és lírai közvetlenséggel eleveníti meg a múltat, mint novelláiban a természetet. Ennek egyik eszköze, hogy az író egy-egy egyszerű, minden korban élőnek érzett alak mögé rejtőzve csodálkozik a világra. (Gergely, Zéta, Jancsi fráter.) A kor lelkét alapos történelmi tanulmányokon keresztül egészen magába szívja, de a történelem csak talaj, amelybe beleülteti a maga bensőséges embertípusait.

1922. október 30-án hunyt el. Kívánságára az egri várban temették el. Sírját a Bebek-bástyán egyszerű tölgyfa kereszt jelzi, a maga készítette sírfelirattal: “Csak a teste”.